Nagyon sok gombánk erdőkben, korhadékokon, öreg fákon él. Az erdő eredetileg nem faültetvény, sok fajú, korú, állapotú növény teremti meg azt a változatosságot, melyeknek a kedvelt kalaposaink is részei. A művelés alatt álló erdőkben kevés a holt faanyag, a tarvágások után pedig az összes faanyagot, eltávolítják, ezért fogyatkozott meg a mára már nagyon sok erdei gomba. Reménykedjünk, hogy ez a folyamat nem fordul még rosszabb irányba, épp amikor a környezeti hatások amúgy sem kímélik erdőinket.
A faanyagon élő gombák sokszor az öreg farönkök hiányában nem tudnak szaporodni. A művelés alatt álló erdőkben kevés a holt faanyag, a tarvágások után pedig az összes faanyagot, gyakran a fatuskókat is eltávolítják, ezért fogyatkozott meg a mára már védett (bár finom) közönséges süngomba.
A szemünket is gyönyörködteti egy hazai őshonos természetes erdő változatossága. De nem véletlenül: a változatos természeti rendszer kevésbé érzékeny. Gondoljunk csak arra, hogy azonos korú, azonos fákból álló erdő sokkal érzékenyebb egy betegségre, kórokozóra.
A gombászok, természetjárók és az erdészek számára is az erdő egy összetett gyönyörű rendszer, nem egy monokultúra. Mégis tarvágásokat és azonos korú fákból álló erdőültetvényeket látunk mindenfelé.
Az erdőknek vannak gazdasági haszonvételei, legyenek is, de az nem helyes, ha a csak a faanyagként tekintünk egy-egy ökoszisztémára.
A természetvédelmi területekre több esetben belépni sem szabad, gombát is szedni tilos vagy engedélyhez kötött, és ezek mellett 20-30 tonnás gépekkel, tarvágásokkal óriási sebeket ejt az erdőgazdálkodás. Olyan sebeket, melyek sok 10 év alatt sem tudnak felgyógyulni, főleg a jelenlegi szárazodó klíma mellett.
A természeti területekből származó haszonvételek jelentős része nem kifejezhető pénzben. A pár kiló gomba nem versenyezhet a minőségi faanyag árával és nem lehet belépőjegyet szedni a turistáktól minden erdei ösvényen. Szemléletváltásra van tehát szükség. A technika, a tudás adott, hazánkban is vannak jó példák természetközeli kezelésre, de elég megnézni pár európai, sőt harmadik világbeli országot.
Magyarországon is vannak nagyon kis kiterjedésű őserdő foltok. Ezeket ma már természetvédelmi oltalom mellett az erdőrezervátumok hálózata is védi. Faanyagtermelés vagy más gazdasági tevékenység nem folyhat a területükön, csak kutatómunka, ahol az erdők természetes „működését” vizsgálják. Ezek közül a legnagyobbak az Aggteleki Karszt és a Bükkfennsík területén találhatóak.
Ha az erdőkben, a természeti területeken nem a profit-maximalizásra tekintünk, ha számba vesszük az össztársadalmi értékeket, akkor máris nyert ügyünk van.