Ipari örökség, amely mellett nap mint nap elsétálunk
Amikor Erzsébetváros utcáit járjuk, többnyire a jól ismert történetekre figyelünk: bérházak homlokzataira, templomokra, egykori kávéházak nyomaira. Pedig a város valódi kincsei sokszor sokkal visszafogottabbak. Olyan helyek, amelyek nem kiabálnak, nem emléktáblák őrzik őket, mégis mélyen beágyazódnak a város múltjába.
Ilyen hely a Nefelejcs utca 39. szám alatti ház is Erzsébetvárosban.
Első pillantásra egy átlagos városi épület. Valójában azonban egy olyan műhely és lakóház volt, amely a századforduló Budapestjének ipari és iparművészeti világába vezet vissza – és amelynek történetét most egy frissen elkészült tanulmány tárja fel.
A kutatás a Via Viridis közreműködésével valósult meg, illeszkedve ahhoz a törekvésünkhöz, hogy a város rejtett értékeit, „láthatatlan” örökségeit is láthatóvá tegyük.
Egy műhely, ahol a város formálódott
A Nefelejcs utcai házban Páder Nándor műlakatosmester dolgozott és élt. Neve ma már kevéssé ismert, munkái azonban Budapest ikonikus épületeihez kapcsolódnak: a Szent István-bazilikához, az Országházhoz, a Klotild-palotákhoz vagy az Erzsébetvárosi plébániatemplomhoz.
Ez a műhely nem gyár volt. Nem füstölt kémény, nem zakatoló gépsor jellemezte. Inkább egy olyan városi kisipari tér, ahol a kézműves tudás és a nagyvárosi építkezések igényei találkoztak. Itt készült kovácsoltvas kapu, rács, dísz és szerkezet – olyan elemek, amelyek ma is meghatározzák Budapest arculatát, még ha alkotójuk neve többnyire feledésbe is merült.
A tanulmány egyik legfontosabb felismerése, hogy az ipari örökség nem csak akkor létezik, ha megmaradnak a gépek vagy a belső terek. Néha maga a hely a hordozó, és az a tudás, kapcsolatrendszer és városi szerep, amely ott összpontosult.
Amikor a ház maga volt a névjegy
A Nefelejcs utcai épület különlegessége, hogy a műhely és a lakóház egy térben működött. Páder saját kapuját és homlokzati elemeit is maga készítette – mintha a ház maga lett volna a mester bemutatkozókártyája.
Ez a gondolkodás ma is ismerős lehet: hogyan kommunikál egy hely önmagáról? Mit mesél egy utca, egy kapu, egy részlet azoknak, akik figyelnek?
Erzsébetvárosban több ilyen pont is található: kisipari műhelyek, iparművészeti műhelyek, lakóházba simuló alkotóterek. Ezek együtt rajzolnak ki egy olyan városi örökségi hálót, amely nem múzeumokban, hanem a mindennapi városi térben él tovább.
Városi séták, városi emlékezet
A Via Viridis számára ez a kutatás nem önmagában érdekes. Szorosan kapcsolódik azokhoz a városi sétákhoz és helytörténeti programokhoz, amelyeket Erzsébetvárosban is szerveztünk az elmúlt években.
A Nefelejcs utcai műhely története arra hívja fel a figyelmet, hogy a városi emlékezet nemcsak a „nagy történetekből” áll. Hanem abból is, amit nem jelöl tábla, nem szerepel az útikönyvekben, mégis ott van a falakban, az utcák ritmusában, a város szövetében. Ez a felismerés különösen fontos egy olyan sűrűn rétegzett városrészben, mint Erzsébetváros.
Tovább olvasnál?
A most megjelent tanulmány részletesen feltárja Páder Nándor életművét, a műhely történetét és az ipari örökség tágabb értelmezési lehetőségeit is .
👉 A teljes tanulmány itt érhető el: https://drive.google.com/file/d/1CyV5fUsGswTKuI-VUghSKjEgE4m2L2kL/view?usp=drive_link
Mi pedig folytatjuk a városi kincsek keresését – azokat is, amelyek mellett nap mint nap elsétálunk.