via-viridis.hu

Cikksorozatunkban folyamatosan figyeljük a turisztikai trendeket, az új és régi úti célokat. Vizsgáljuk a turizmus pozitív és negatív hatásait, és igyekszünk magukat az országokat is értékelni, elsősorban fenntarthatósági szempontból. De nem feledkezünk meg a kultúrtörténetről, az építészetről és persze arról sem, hogy adjunk néhány kapaszkodót azoknak, akik maguk is útnak indulnának.

Ebből a szempontból Moldova önmagában nem egy extrém érdekes téma. Viszont, ha azt nézzük, hogy alig több mint egyórás repülőútra van Magyarországtól, és a mai napig egy szakadár területtel kell osztoznia a területén, máris érdekesebbé válik a történet.

Komoly gazdasági kihívások, nehéz történelmi örökség és igazi periférikus helyzet jellemzi ezt a vidéket, különösen most, az ukrajnai háború idején. Pedig földrajzilag nincs a világ végén: Odessza például alig másfél órányi autóútra lenne, ha a politikai és biztonsági helyzet ezt lehetővé tenné. Közel a tenger, közel Európa – csak éppen a geopolitikai valóság egészen más.

Turisztikailag Moldova, benne Kisinyovval (Chișinău), nem különösebben terhelt terület. De lássuk be, nem is kimondottan izgalmas, legalábbis nekünk, magyaroknak. Persze a volt szovjet örökségre, Ladákra, Kamazokra, sztálinista épületekre rácsodálkozó nyugati turisták számára igazi csemegéket kínál. De ez azért nem tömegigény. Európa egyik olyan szegletéről beszélünk, amely biztosan nem küzd a túlturizmussal.

Kisinyov – a rosszul használt város?

Ha már az ország: szegény, kissé rendezetlen, de jókat lehet enni és inni. A főváros kopott, sok az autó, az épületek jelentős része jobb napokat látott, és a várostervezés sem feltétlenül a gyalogosok kényelmét szolgálta. Ugyanakkor élénk az utcai élet, sokan gyalogolnak, és vannak kifejezetten kellemes parkok, amelyek különösen ősszel mutatják szebbik arcukat.

A város egyik legérdekesebb ellentmondása a közlekedés. Miközben az autók uralják az utcákat, a trolibuszok gyakorlatilag mindenhol ott vannak. A jegy ára mindössze 6 moldovai lej, nagyjából 150 forint, ami Európa nagy részében elképzelhetetlen. Ráadásul sok járaton még jegyárusok járnak az utasok között, és személyesen szedik be a viteldíjat. Kissé régimódi rendszer, de működik, és van benne valami szerethető. Fenntarthatósági szempontból pedig kifejezetten figyelemre méltó, hogy egy ilyen szerény gazdasági helyzetű városban ennyire meghatározó az elektromos közösségi közlekedés.

Kisinyov tehát nem feltétlenül rossz város, inkább olyan, amely nem igazán használja ki az adottságait. A széles utak, a parkok, a közösségi közlekedés mind jó alapot jelenthetnének egy élhetőbb városhoz. A vasútállomás például kifejezetten impozáns épület, csak éppen a vasúti közlekedés alig érzékelhető. Szép szimbóluma ez egy olyan országnak, amelynek infrastruktúrája és mai lehetőségei között jelentős a különbség.

Olcsó ország, drágább turizmus

A viszonylag szűk turistakört ugyanakkor meglepően drága szolgáltatások várják. A szervezett túrák határozottan többe kerülnek, mint amit a helyi árak alapján várnánk. Persze ha csak a helyi élet érdekel bennünket, akkor nagyon olcsón ki lehet jönni. A tömegközlekedés filléres, az étkezés megfizethető, és a szállások között is találni jó ár-érték arányúakat.

A borászatok például az ország legfontosabb turisztikai attrakciói közé tartoznak. A hatalmas föld alatti pincerendszerek valóban különlegesek, de a látogatás ára és a kapott szolgáltatás nem feltétlenül áll arányban azzal, amit az ország általános árszínvonala alapján várnánk. Persze végül is megéri, csak éppen nem az olcsósága miatt.

Moldova vidéke talán többet kínál, mint elsőre gondolnánk. Az Orheiul Vechi környéki táj, a sziklába vájt kolostor és a hagyományos falvak kifejezetten kellemes meglepetést jelentettek. Itt már nem a szovjet örökség, hanem a táj, a vidéki élet és a történelmi emlékek adják az élményt. A gond inkább az odajutással van. Tömegközlekedés ugyan létezik, kisbuszokkal viszonylag olcsón el lehet jutni vidékre, de a rendszer nem feltétlenül turistabarát. Némi utánajárás, türelem és rugalmasság szükséges hozzá. Mi is majdnem kihagytuk a környék egyik legfontosabb látnivalóját, a sziklába vájt kolostort. A szervezett túrák kényelmesebb alternatívát jelentenek, de ezek ára már egészen más kategória.

Külön említést érdemel a La Plăcinte étteremhálózat, ahol fillérekért lehet jókat enni, ráadásul nem valami gyorséttermi környezetben, hanem rendes, kellemes éttermekben, felszolgálással. Ilyen kombinációval – olcsó árak, finom helyi ételek és valódi éttermi élmény – Európában meglepően ritkán találkoztam

Transznisztria – a politikai konfliktus mint turisztikai termék

És hát ott van Transznisztria, vagy ahogy sok helyi nevezi, Pridnyesztrovje. Egy hely, ahol a Szovjetunió felbomlásakor sokan szerették volna megőrizni a régi rendszert, és ahol ma is orosz katonák állomásoznak. Hatalmas Lenin-szobrok, szovjet korból származó járművek, széles utak, sztálinista épületek. Ugyanakkor meglepően rendezett környezet.

Turisztikai szempontból Transznisztria talán azért a legérdekesebb, mert itt maga a politikai konfliktus vált turisztikai termékké. A „Back to USSR” típusú túrák lényegében azt ígérik, hogy néhány órára visszautazhatunk a Szovjetunióba. A turisták pedig fizetnek azért, hogy Lenin-szobrokat, régi trolikat és szovjet jelképeket lássanak, miközben egy nemzetközileg el nem ismert államalakulatban járnak.

Azért közel 100 euró egy vezetett túra, ami felveti a kérdést, hogy megéri-e csak azért, hogy az ember elmondhassa: járt egy országban, amely hivatalosan nem is létezik. Még Oroszország sem ismeri el önálló államként.

A látogatás érdekes volt, de azért nem életem élménye. Sokkal izgalmasabbnak találtam magát a helyzetet, mint a konkrét látnivalókat. Mitől lesz egy terület ország? Mit jelent az államiság, ha azt senki sem ismeri el? És vajon mit gondolnak erről az ott élők, akik számára ez nem egzotikus turisztikai attrakció, hanem a mindennapi élet? És milyen élmény lehet, egy önérzetes helyiként, hogyha utazni szeretne, akkor kuncsoroghat a moldovai hatóságoktól útlevelet, mert hát az övét sehol nem fogadják el. 

Van ebben némi ellentmondás is: a turisták a múltat, a szovjet világ megmaradt darabjait keresik, miközben a helyiek nyilvánvalóan a jelenben élnek, és nekik is van elképzelésük a jövőről. A politikai konfliktus turisztikai termékként való értékesítése tehát érdekes, de nem teljesen problémamentes jelenség.

Érdemes Moldovába utazni?

Moldova nem az a hely, ahonnan az ember lépten-nyomon világraszóló élményekkel tér haza. De nem is feltétlenül ezért érdemes odamenni. A legérdekesebb talán éppen az, hogy mennyire más turisztikai fejlődési pályán mozog, mint Európa népszerűbb országai. Miközben Barcelona, Velence vagy Dubrovnik a turisták tömegével küzd, Moldova még azon dolgozhat, hogy egyáltalán felkerüljön a turisztikai térképre. Ez persze lehetőség is: talán még időben lehetne olyan turizmust kialakítani, amely a helyi közösségeknek is hasznos, és nem jár együtt a népszerű úti célok jól ismert problémáival. Néhány napra mindenesetre érdekes kiruccanás. Jókat lehet enni és inni, a közlekedés olcsó, a vidék kellemes meglepetéseket tartogat, Transznisztria pedig egészen sajátos történelmi-politikai tapasztalat. Csak nem szabad túl sokat várni tőle. Moldova nem feltétlenül lenyűgözni akar, inkább elgondolkodtat.