via-viridis.hu

Ez a cikk a városi turizmus hatásait bemutató sorozatunk részeként született, amelyben azt vizsgáljuk, hogyan alakítja át a látogatók jelenléte a helyiek életét és a városi környezetet – miközben saját élményeinket is megosztjuk az adott helyről. Isztambul az a város, ahol az ember tényleg azt érzi, hogy két világ találkozik: egyszerre európai és ázsiai, történelmi és nagyon is jelenkori, élő, zsúfolt, vibráló. A turizmus itt nem különálló iparág, hanem a városi élet szövetének részed – és ez egyszerre teszi lenyűgözővé és kihívássá az utazást.

Könnyen elérhető, mégsem egyszerű célpont

Budapestről naponta több járat is indul Isztambulba, a repülőjegy gyakran olcsó, és a szállások, ételek is kedvező áron elérhetők. Ez elsőre ideális úti céllá teszi a várost, különösen azoknak, akik nagyvárosi élményt, történelmet és keleties hangulatot keresnek egyszerre. De Isztambul nem adja magát könnyen: a város mérete, a forgalom és a tömeg miatt minden program alapos átgondolást igényel. Már az első napokban feltűnik, hogy a közlekedés zsúfolt, az aluljárók tele árusokkal, és sokszor nehéz haladni a gyalogos forgalomban is. A híres bevásárlóutcákon, mint az Istiklal, gyakran inkább sodródik az ember, mint sétál.

A látványosságok ára: idő és türelem

Isztambul turizmusa ma már globális léptékű. 2023-ban több mint 20 millió nemzetközi látogató érkezett a városba. Ez egy 15–16 milliós metropolisz esetében is hatalmas szám, összehasonlításképp Budapestre nagyjából negyedannyi turista érkezik egy évben. Fontos azonban, hogy az isztambuli adatok csak a nemzetközi látogatókat tartalmazzák – a belföldi turizmus, a városon belüli látogatók tömege nincs benne ezekben a számokban. A hatás adott: a legnépszerűbb látványosságok előtt órákig kígyóznak a sorok, a közterek zsúfoltak, a közlekedés lassú és néha úgy tűnik, mintha a város egésze „túlcsordulna” a tömegtől. 

Ez nemcsak a látogatók, hanem a helyiek számára is komoly teher. A város központi negyedeiben (Sultanahmet, Eminönü, Galata) a zsúfoltság mindennapi élet része lenne talán turisták nélkül is. A helyiek ugyanazokat az utcákat használják, mint a turisták, a piacokon és a közlekedésben pedig összefonódik a helyi élet és az idegenforgalom.

Ez a hatalmas látogatószám különösen a város legikonikusabb helyszínein szembeötlő. A Hagia Sophia meglátogatása például gyakran órákig tartó sorban állással jár, és a tömegélmény itt valóban fizikai valósággá válik: a beléptetés, a biztonsági ellenőrzés és a folyamatos emberáradat komoly logisztikai kihívást jelent. Az utóbbi években a belépődíjak is jelentősen emelkedtek – a galériaszintre például csak külön, körülbelül 25 eurós jeggyel lehet feljutni. Ugyanakkor az épület alsó szintje, ahol a napi imádságok zajlanak, továbbra is szabadon látogatható a helyiek és a muszlim hívők számára. Ez a kettős rendszer – külön bejárat és külön díjszabás – jól mutatja, mennyire ketté tud válni a helyiek és a turisták tapasztalata még egy ilyen központi, szimbolikus térben is. A város számára ez egyszerre jelenti a kulturális örökség megőrzését és a tömegturizmusból fakadó mindennapi terhek kezelését.

Összességében elmondható, hogy sok helyen tapasztalható a kutatók által „overtourism”-nak nevezett jelenség, azaz a látogatók száma meghaladja azt a mértéket, amit az adott városi környezet képes kényelmesen befogadni. Mindez nemcsak logisztikai, hanem kulturális kérdés is – mit jelenthet isztambulinak lenni egy olyan városban, ahol mindenki látogató?

Ízek, nyugalom és a Boszporusz

A város zsúfoltsága ellenére az étkezés Isztambulban szinte mindig élmény. A gasztronómia itt már maga is turisztikai élmény – sokan épp az ízek miatt térnek vissza újra és újra. Én is így voltam vele: részben azért jöttem vissza Isztambulba, mert évekkel ezelőtt meghatározó élmény volt egy füstös halas szendvics a Galata híd mellett, háttérben a Boszporusszal.

A város konyhája elképesztően gazdag és sokszínű. Mindenki megtalálja benne a saját világát: az utcai kebabosok nyüzsgő forgatagától a Cihangir környéki kávézók nyugalmán át egészen a Boszporusz-parti elegáns haléttermekig. Az árak között is hatalmas a szórás – ugyanúgy belefuthatunk egy drága, panorámás helybe, mint egy apró családi vendéglőbe, ahol pár euróból fantasztikus vacsorát kapunk.

Helyi élet és belső turizmus

A tömeg azonban nem kizárólag külföldi, a belső turizmus is óriási. Sok török érkezik más városokból Isztambulba hétvégén, hogy vásároljon, rokonokat látogasson, vagy egyszerűen a Boszporusz partján pihenjen. A híres piacok, akár nemcsak turistákkal, hanem helyiekkel is zsúfoltak, ami nem is csoda a város méretét ismerve, már a középkorban azt mondták akkor még Konstantinápolyra, Ez nem is egy város, hanem inkább egy ország. Ez a kettősség teszi Isztambult különlegessé – a város nem idegenforgalmi díszlet, hanem élő, működő metropolisz.

Alapvető tanulság, hogy bár terhet jelenthet, hogy a helyiek és a turisták egyaránt használják a tereket, mecseteket, vendéglőket, de ez mégsem egyértelműen negatívum, hiszen igy nem válik a város egyfajta skanzenné, mint Nyugat-Európa egyes desztinációinál, talán a helyiek sem szorulnak ki eredeti lakóhelyükről, ami szintén komoly és megalapozott panasz Barcelonától a Belső-Erzsébetvárosig. 

Mire figyeljen az utazó?

Ha Isztambulba készülsz, érdemes kerülni a hétvégéket: a forgalom és a tömeg még a szokásosnál is nagyobb. Jó döntés lehet reggel korán kelni, ha a látványosságokra vagy kíváncsi. Másik lehetőség, a kevésbé ismert városrészek felfedezése– például Kadıköy, Balat vagy Üsküdar. Ugyanakkor sok „titkos tippet” már annyian ajánlottak, hogy az „eldugott kincs” ma gyakran már maga is tömegcélpont. Érdemes inkább saját ritmus szerint felfedezni a várost – megengedni magunknak, hogy eltévedjünk egy sikátorban, vagy leüljünk egy teázóban és figyeljük az életet, mindet megnézni lehetetlenség.

Isztambulban a turizmus nemcsak jelen van – hanem alakítja is a várost, és nem feltétlenül úgy, ahogy a nyugati desztinációkon, például Svájcban vagy Brugge-ben láthattuk. Egyrészt itt alapból sokkal többen vannak az utcákon, a város zsúfoltabb, másrészt pedig azért, mert Isztambul évszázados kereskedőváros, ahol mindig is pezsgő volt az élet az után, és ahol alapvetően több a bolt, több a piac, több a találkozási pont.

A városban a terek, utcák és negyedek változatos funkcióval bírnak: délelőtt piacok, délután kávézók, este pedig akár bulinegyedek, de a funkciók keverednek is: a zöldséges vagy a éppen egy kis alkatrészbolt mellett ülhet le az ember egy jó ételre, egy kávéra vagy egy sörre. Kadiköy például ezt különösen jól példázza: a kereskedelem, a gasztronómia és a szabadidős tevékenységek szinte minden pillanatban találkoznak az utcákon, és végtelen számú helybéli akik élvezik a forgatagot.  

Nehéz objektíven megítélni, hogy mindez pozitív vagy negatív hatású-e, de mindenképp erősen meghatározza az első benyomást és az élményt, amit a látogató a városról kap.

A kihívás az, hogy hogyan tudnak együtt élni ebben a végtelen energiájú metropoliszban a helyiek és a látogatók. De ha az ember elég türelmes és nyitott szemmel jár, akkor a zsúfoltság mögött megláthatja a város lelkét is.