via-viridis.hu

Rejtett építészeti kincsek Budapest szívében

Budapest kulturális és építészeti öröksége Európa-szerte ismert, ám vannak városrészek, amelyek értékeit a nagyközönség és a turisták csak részben fedezik fel. Ezek közé tartozik Lágymányos és a Bartók-negyed, ahol a századforduló szecessziós építészetének páratlan gyűjteménye található meg. A díszes homlokzatok, a gazdag ornamentika, a Zsolnay-kerámiák és a gondosan megmunkált padlóburkolatok nem csupán a korszak művészi törekvéseiről mesélnek, hanem a polgári életforma, a kulturális pezsgés és a városfejlődés lenyomatai is.

Örökségvédelem és turizmus kapcsolódása

Az örökségvédelem és a turizmus kapcsolata ebben a városrészben különösen erős lehetne. A műemléki épületek és belső tereik részletei – köztük a burkolatok – nemcsak esztétikai értéket képviselnek, hanem egyedi élményt is nyújtanak a látogatóknak. A szecesszió iránti nemzetközi érdeklődés – ahogy Barcelona, Brüsszel vagy Bécs példája is mutatja – önmagában képes turistákat vonzani. Budapest ezen fejezete még kiaknázatlan lehetőséget rejt a kulturális turizmus fejlesztésében.

A burkolatok, mint városi örökség

A burkolatok, mint a városi örökség kevésbé feltűnő, mégis karakteres elemei, sokszor rejtve maradnak a rohanó járókelők előtt. Pedig ezek a felületek mesélnek az épületek építőiről, a korabeli anyaghasználatról és arról a művészi szemléletről, amely a szecessziót a mindennapokba is be akarta emelni. Ha ezek tudatos védelmet és bemutatást kapnának, az a városrész arculatát erősítené, és hosszú távon gazdasági előnyökkel is járna.

A szecesszió és a burkolatok kapcsolata

A szecesszió Európa-szerte más formában jelent meg, de közös vonás, hogy elfordult a historizmus ismétlődő formáitól, és új, gyakran a természetből inspirálódó motívumokat hozott be. Franciaországban és Belgiumban a növényi ornamentika és a hajlékony vonalvezetés, Katalóniában Antoni Gaudí organikus formavilága, Bécsben Otto Wagner funkcionalista szemlélete volt meghatározó.
Magyarországon Lechner Ödön és kortársai a nemzeti formanyelv megteremtésére törekedtek, a népi motívumok modern építészeti beemelésével. Ebben a korszakban a burkolatok – cementlap, mettlachi, terazzo, Zsolnay-kerámia – a szecessziós épületek összhatásának szerves részét képezték.

Lechner és Gaudí – két út, közös szellem

Lechner Ödön és Antoni Gaudí eltérő kulturális háttérből indult, de mindketten a helyi identitás kifejezésére használták a szecesszió formanyelvét. Gaudí a katalán önállóságot a természet formáival, Lechner a magyar népművészet motívumait a modern építészet eszközeivel ötvözte. Bár különböző körülmények között dolgoztak – Gaudí széles körű támogatással, Lechner gyakran ellenállással szemben – mindketten maradandóan alakították városuk arculatát.

Anyagok és gyártók

A cementlapok a 19. század közepén indultak el Dél-Európából, majd elterjedtek egész Európában. Magyarországon a pécsi Zsolnay-gyár volt a legfontosabb szereplő, amely 1886-ban alapította építészeti részlegét, majd tíz év múlva csempeburkolat-gyártó üzemet is létrehozott. Zsolnay Vilmos együttműködése Ybl Miklóssal, Steindl Imrével és Lechner Ödönnel meghatározó volt a korszak építészeti arculatában.
A századfordulón Walla József, Melocco Péter és Cristofoli Vince is jelentős burkolatgyártók voltak. A minták száma korlátozott volt, de a színváltozatok és a minőségi kivitelezés miatt ezek a burkolatok ma is könnyen felismerhetők.

Lágymányos és a Bartók-negyed szecessziós öröksége

A Bartók-negyed a 20. század elején Budapest egyik legdinamikusabban fejlődő része lett. A Duna-part közelsége, a Műegyetem jelenléte és a gyors urbanizáció olyan környezetet teremtett, ahol a korszak legjelentősebb építészei – köztük Lechner Ödön – formálhatták a városképet. Az 1900-as évek első két évtizedében elegáns bérházak, műteremlakások és polgári lakóépületek sora épült, gazdag szecessziós díszítéssel.
A negyed 47 szecessziós épületének együttese valódi szabadtéri múzeum: a Lechner-iskola ornamentikájától a bécsi Jugendstil és a francia-belga Art Nouveau ihlette homlokzatokig. A Bartók Béla út 40. – Lechner tervei alapján – különösen jó példa a részletgazdag, aprólékos díszítésre.
A kávéházak, galériák és kulturális intézmények ma is megőrzik a századfordulós pezsgést. Az utcákon sétálva a látogatók nemcsak az épületeket láthatják, hanem átélhetik a korszak polgári életérzését. A belső terek burkolatai azonban veszélyben vannak: a felújítások során gyakran modern, kevésbé illeszkedő anyagokkal váltják ki őket.

Örökségvédelem és turizmus lehetőségei

Bár több épület műemléki védettséget élvez, a burkolatok védelme hiányzik. Pótlásuk költséges és technikailag nehéz, különösen, ha a gyártási technológia már nem elérhető. A Gresham-palota felújításánál például a Zsolnay-csempék pótlása komoly kihívást jelentett.
Barcelona példája – ahol a Passeig de Gràcia több mint 60 000 m²-ét Gaudí hatszögű térkövei díszítik – mutatja, hogy a művészeti örökség köztereken való megjelenítése egyszerre szolgálhatja a városképet és a turizmust. Budapesten is erősíthetné a szecessziós örökség jelenlétét, ha a belső burkolatok mintái a köztereken is megjelennének.

Összegzés

A Bartók-negyed szecessziós öröksége – burkolatokkal, homlokzatokkal, építészeti részletekkel – egyszerre kulturális kincs és turisztikai erőforrás. Ha a védettség hiánya miatt a belső terek padlói eltűnnek, motívumaik közterületi térkövek formájában tovább élhetnének, egyszerre erősítve a város identitását és turisztikai vonzerejét.

Ofczianka Rita