via-viridis.hu

Noha Magyarország számos történelmi városnak ad otthont, ezek turisztikai kihasználtsága gyakran elmarad a hasonló adottságokkal rendelkező külföldi településekétől. Tapasztalatom szerint különösen igaz ez olyan városokra, mint Sopron, amely kulturális, építészeti és természeti értékei ellenére nem képes meghatározó vonzerővé válni a nemzetközi turizmus térképén. Fontos leszögezni, hogy e megállapítás nem a tömegturizmus kritikátlan ösztönzését jelenti: nem kívánatos az a fajta túlhasználat, amely ellehetetleníti a helyi lakosok életét, és fenntarthatatlanná teszi a városi környezetet. Ugyanakkor egyes városok – látványosan és fenntartható módon – képesek jelentős érdeklődést kiváltani úgy, hogy közben megőrzik élhetőségüket és kulturális identitásukat.

Annak érdekében, hogy a turisztikai kihasználtság kérdését ne elméleti síkon, hanem konkrét példákon keresztül vizsgáljam, egy hazai és egy külföldi város összehasonlítását választottam kiindulópontul. Sopron esetében adott a történelmi múlt, a gazdag épített örökség, a borkultúra, a természeti környezet és a határ menti fekvés – mégis, a város nem képes a turizmusból fakadó lehetőségeit megfelelően kiaknázni. Ezzel szemben testvérvárosa, az olaszországi Bolzano, hasonló adottságai ellenére – vagy épp azok révén – élénk, egész éves turisztikai forgalmat bonyolít le. Jelen esszé célja annak feltárása, hogy milyen tényezők vezettek e két város eltérő turisztikai pályájához, és milyen tanulságokat hordozhat Sopron számára Bolzano példája.

Túlhasználat és alulhasználat: A turizmus ellentmondásai

A 21. századi turizmus egyik legfontosabb kihívása a helyszínek fizikai, kulturális és társadalmi túlhasználatának(overtourism) és ezzel párhuzamosan a kevésbé látogatott, de kulturálisan és infrastrukturálisan értékes helyszínek alulhasználatának (undertourism) egyre élesebbé váló kettőssége. A turizmus túlhasználata alatt azt értjük, amikor a turisták száma oly mértéket ölt, amely már veszélyezteti a helyi közösségek életminőségét, a kulturális örökség épségét vagy a természeti környezet fenntarthatóságát.[1] Ezzel szemben az alulhasználat arra utal, amikor egy város vagy térség turisztikai potenciálja nem érvényesül, jóllehet az infrastruktúra, a kulturális-történelmi értékek és a földrajzi adottságok adottak lennének a fejlődéshez.

A turizmus ezen kettőssége nem pusztán mennyiségi kérdés, hanem komplex társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatok tükre is. A túlhasználat gyakran a globális turisztikai piac homogenizációjával, a must see látványosságok kiemelt promóciójával és a digitális platformok (pl. TripAdvisor, Instagram) által gerjesztett térhasználati mintákkal [2] kapcsolódik össze. Az így kialakuló standardizált élménykeretek a látogatók figyelmét néhány kiemelt desztinációra koncentrálják[3], míg a hasonló adottságokkal rendelkező, de kevésbé marketingelt városok – mint amilyen Sopron is – háttérbe szorulnak.

Egyes kutatók szerint ez a folyamat a turista-történelmi város koncepciójával írható le, ahol az örökség újraértelmezése gyakran a helyiek érdekeinek háttérbe szorításával történik. [4]  E városok gyakran tematizált terekként működnek, ahol az örökség nem pusztán kulturális érték, hanem gazdasági erőforrás, amit a városmarketing és a várostervezés is kihasznál. Ennek hiányában – mint ahogy az Sopron esetében is látszik – a történelmi örökség nem válik valódi motorjává a turizmusnak, így a város kimarad a globális turisztikai hálózatból.

Tim Winter [5] rámutat, hogy a turizmus és az örökség nem statikus kapcsolatban áll egymással, hanem kölcsönösen formálják egymást. Az örökségturizmus nem csupán a múlt reprezentációjáról szól, hanem aktuális társadalmi és politikai jelentéseket is közvetít, amelyeket a turisztikai szereplők aktívan formálnak. Ennek megfelelően az alulhasználat sokszor nem az értékek hiányából, hanem azok láthatatlanságából vagy gyenge kommunikációjából ered.

A fentiek alapján világossá válik, hogy a turisztikai túlhasználat és alulhasználat nem pusztán kvantitatív különbség, hanem a turizmus strukturális egyenlőtlenségeit is tükröző jelenség. 

E tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért nem éri el Sopron turisztikai vonzereje a vele több szempontból is összevethető testvérváros, az olaszországi Bolzano látogatottsági szintjét. A vizsgálat célja, hogy rávilágítson a kelet- és nyugat-európai városi turizmus közötti eltérésekre, különös tekintettel a kulturális örökség hasznosításának és várospolitikai stratégiáinak különbségeire.

Turizmus mint gazdasági és kulturális motor

Napjainkra a turizmus globális gazdaság egyik legdinamikusabban növekvő ágazatává vált, amely jelentős hatást gyakorol a városok fizikai, társadalmi és kulturális fejlődésére. A városok nem csupán célpontként, hanem aktív szereplőként vesznek részt a turisztikai tér újrarendeződésében, miközben identitásukat, infrastruktúrájukat és közpolitikájukat is gyakran a turizmus igényeihez igazítják.

Mint gazdasági húzóágazat, a turizmus kulcsszerepet tölt be a városi fejlődésben: hozzájárul a munkahelyteremtéshez, élénkíti a helyi vállalkozásokat, és növeli az önkormányzati bevételeket. Egy település turisztikai teljesítménye szorosan összefügg a vendégéjszakák számával, a szálláshelyek és vendéglátóegységek forgalmával, valamint a beruházások mértékével.

A turizmus nemcsak gazdasági hasznot hoz, hanem hozzájárul a város kulturális tőkéjének ápolásához és újraértelmezéséhez. Az örökségturizmus révén a városok képesek kulturális örökségüket új jelentésrétegekkel gazdagítani, nem csupán megőrizni, hanem új kontextusban bemutatni. Light[6] szerint a kulturális örökség turisztikai felhasználása képes új társadalmi jelentéseket létrehozni, és így az emlékezetpolitika, a lokális identitás és a globális narratívák kereszteződési pontjává válik. Salazar[7] hangsúlyozza a glokalizáció szerepét, ahol a helyi kulturális elemek nem vesznek el a globalizációban, hanem épp a turizmus révén artikulálódnak újra.

Fejlesztés vagy kizsákmányolás? A városi tér kettős terhelése

Ugyanakkor a turizmus városfejlesztő hatása nem egyértelműen pozitív. A túlzott turisztikai terhelés – például Velence vagy Dubrovnik esetében – a városi infrastruktúra túlhasználatához, a helyi lakosság kiszorulásához és a városi tér homogenizálódásához vezethet. Ashworth és Tunbridge turista-város fogalma épp erre a jelenségre reflektál: amikor a város saját lakói helyett egyre inkább a látogatók igényeit szolgálja.

Ezzel szemben az alulhasznosított városok – mint Sopron – kulturális öröksége gyakran rejtve marad, nem épül be sem a nemzeti turisztikai narratívákba, sem a globális élménygazdaságba. Ez a relatív láthatatlanság a gazdasági fejlődés mellett a kulturális önreprezentáció lehetőségeit is szűkíti.

A városi turizmus fenti kettős jellege – egyszerre erőforrás és kihívás – világít rá arra, miért fontos olyan városok összehasonlító vizsgálata, mint Bolzano és Sopron. Miközben mindkettő hasonló adottságokkal rendelkezik történelmi örökség, táji elhelyezkedés és városszerkezet szempontjából, eltérő turisztikai pozíciójuk mögött mélyebb várospolitikai, gazdasági és kulturális különbségek húzódnak meg.

Sopron: értékekkel teli, mégis láthatatlan

Sopron Magyarország nyugati határán, az Alpok lábánál fekszik, Bécstől 70, Budapesttől 210 kilométerre. Történelme a római korig nyúlik vissza, középkori városszerkezete, valamint gótikus, barokk és klasszicista épületei a Kárpát-medence kulturális örökségének különleges lenyomatai. Elhelyezkedése – a Fertő-táj világörökségi terület közelsége és a természetközeli kikapcsolódási lehetőségek – különösen vonzóvá teszi turisztikai szempontból. Kulturális hagyományai, Liszt Ferenc öröksége vagy a színházi élet tovább gazdagítják kínálatát.
Infrastrukturálisan jól ellátott: autóval és vasúton is könnyen megközelíthető, szálláshelyei a panzióktól a négycsillagos szállodákig terjednek, emellett kiépült vendéglátó- és szabadidős szolgáltatásokkal rendelkezik. Ennek ellenére Sopron turisztikai jelenléte mérsékelt marad – mind nemzeti, mind nemzetközi szinten.

Ezt a helyzetet gyakran a csendes város paradoxonaként említik: noha Sopron gazdag történeti és természeti értékekkel bír, országos és nemzetközi turisztikai láthatósága alacsony. Az imázsépítés hiánya, a célzott marketingstratégiák elmaradása, valamint a célcsoportokra szabott programkínálat gyengesége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a város csak korlátozottan tud bekapcsolódni a nemzetközi turizmus áramába. Sopron példája jól mutatja: önmagában az örökség nem elegendő – annak turisztikai hasznosítása tudatos várospolitikai és kommunikációs stratégiát kíván.

Bolzano: sikeres modell a tudatos örökségmenedzsmentre

Bolzano Dél-Tirol autonóm tartományának székhelye, fontos kulturális és idegenforgalmi központ az Alpok déli lejtőin. Történelme a római korra nyúlik vissza, középkori városmagja és az osztrák–olasz kulturális metszéspont egyedi karaktert kölcsönöz neki. Építészete ötvözi a németes precizitást és a mediterrán életstílust – ezt tudatosan alkalmazza a turizmusban is, ahol a történelmi örökséget kortárs élménnyé formálja.

Közlekedési kapcsolatai kiválóak: az olasz és osztrák vasúthálózat találkozásánál fekszik, jól kiépített gyorsforgalmi és kerékpáros infrastruktúrával rendelkezik. Kulturális kínálata gazdag: középkori katedrális, múzeumok, fesztiválok és kortárs kiállítások egész évben vonzzák a látogatókat. Szálláshelyei a családi panzióktól a luxusszállodákig terjednek. A város identitása jól pozicionált: élhető közösségi tereket kínál, miközben kulturális és természeti értékeit következetesen kommunikálja – különösen a német és észak-olasz középosztály felé. Bolzano esete rávilágít arra, hogy a kis- és középvárosok akkor lehetnek sikeresek a turizmusban, ha örökségük bemutatását stratégiai tervezés, következetes márkaépítés és a látogatói élmény folyamatos megújítása kíséri.

Két város, két stratégia – A Sopron–Bolzano összevetés tanulságai

Sopron és Bolzano közepes méretű városok, jelentős történelmi örökséggel, határ menti fekvéssel és soknyelvű kulturális háttérrel. Mindkettő római kori alapokra épült városmaggal rendelkezik, építészeti örökségükben középkori, barokk és szecessziós stílusjegyek is felfedezhetők. Természeti környezetük az öko- és aktív turizmus számára is kedvező. A két város eltérő turisztikai teljesítménye azonban rávilágít a menedzsmentbeli különbségekre. 2022-ben Sopron–Fertőd térségében körülbelül 683 ezer[8], míg Bolzano régiójában több mint 34 millió vendégéjszakát[9] regisztráltak – utóbbi esetében ráadásul a külföldi turisták aránya is jóval magasabb. Ez nem csupán földrajzi helyzetükből ered, hanem a turisztikai pozicionálás módjából is: Bolzano tudatosan építi arculatát, és rendszeres résztvevője nemzetközi eseményeknek, míg Sopron kevésbé látható ilyen színtéren.

További különbséget jelent a régiós integráció foka: Bolzano szorosan kapcsolódik Dél-Tirol tematikus hálózataihoz, míg Sopron kevésbé illeszkedik a Nyugat-Dunántúl vagy a Fertő-táj egységes promóciós struktúrájába. Előbbiben a regionális identitás egy következetesen felépített élménycsomag részévé vált, míg Sopron esetében ennek csak egyes elemei jelennek meg.Bolzano példája jól szemlélteti, hogy a kis- és középvárosok sikeréhez stratégiai szemlélet, erős régiós beágyazottság és tudatos örökségalapú márkaépítés szükséges.

Sopron számára kiemelten fontos lenne, hogy ne elszigetelten, hanem térségi együttműködésben kommunikálja turisztikai értékeit – különösen a Fertő-táj és az osztrák határ menti települések irányába. Emellett célszerű lenne egy markáns, jól körülírható arculat kialakítása, amely összefogja a történelmi belvárost, a római örökséget, a kulturális hagyományokat és a borvidéki sajátosságokat. A nemzetközi kapcsolatrendszer – például testvérvárosi együttműködések – aktívabb bevonása is elősegítheti a város nemzetközi ismertségének növelését. A kulturális örökség láthatóbbá tételét segíthetik új tematikus útvonalak, fesztiválok és közösségi programok. Végül, a fenntartható turizmus irányába mutató fejlesztések – például kerékpáros, öko- vagy élményalapú turisztikai csomagok – hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Sopron egyszerre váljon vonzó úti céllá és élhető várossá.

 Az örökségből való építkezés kulcsa a tudatosság

Sopron és Bolzano összehasonlítása rávilágít arra, hogy a kiváló földrajzi és kulturális adottságok önmagukban nem elegendőek a turisztikai sikerhez. A látogatottságot és a városi vitalitást elsősorban a tudatos fejlesztés, a régiós integráció és a hiteles arculatépítés határozza meg. Sopron esetében nem a potenciál hiányzik, hanem annak láthatóvá és elérhetővé tétele. A város újrapozicionálása – fenntartható, közösségi és nemzetközi szemlélet mentén – lehetőséget kínál arra, hogy Sopron is élénkebb és kiegyensúlyozottabb turizmust építhessen ki a jövőben.

Ofczianka Rita

[1] Light, D. 2015: Heritage and Tourism. In: E. Waterton, S. Watson: The Palgrave Handbook of Contemporary Heritage Research

[2] Salazar, N. B. 2010: The Glocalisation of Heritage through Tourism: Balancing Standardisation and Differentiation. In: S. Labadi, C. Long: Heritage and Globalisation

[3] Larsen, J. 2024: The Tourist Gaze 1.0, 2.0, and 3.0. In: The Wiley Blackwell Companion to Tourism

[4] Ashworth, G. J., Tunbridge, J. E. 2000: The Tourist City. In: The Tourist-Historic City

[5] Winter, T. 2010: Heritage Tourism: The Dawn of a New Era? In: S. Labadi, C. Long: Heritage and Globalisation

[6] Light, Duncan 2015: Heritage and Tourism. In: E. Waterton, S. Watson: The Palgrave Handbook of Contemporary Heritage Research.

[7] Salazar, Noel B. 2010: The Glocalisation of Heritage through Tourism: Balancing Standardisation and Differentiation. In: S. Labadi, C. Long: Heritage and Globalisation.

[8] www.ksh.hu – utolsó letöltés: 2025.05.08.

[9] ec.europa.eu – utolsó letöltés: 2025.05.08.