Cikkek

Mit is tehetünk?

Látható jelei vannak a klímaváltozásnak, lehet elmélkedni rajta, de egyértelmű, hogy az életünk jelenlegi formája jelentős veszélybe került. Az okok és a probléma valódi mélysége más cikk témája lehet, most csak arra koncentrálok, hogy lehet-e tenni valamit és ha igen mit, és persze kinek kellene lépéseket tenni.

Én most határozottan arra jutottam, hogy a gazdasági szereplők és eszközeik - különösen  a marketing -  felelősek a jelenlegi problémák elmélyüléséért.  A gazdasági szereplőkön pedig elsősorban nem az egyének, hanem a szabályozók tudnak változtatni, ha akarnak, de nézzük meg, így van-e.

Egy elég határozott nézet lett az elmúlt évtizedekben, hogy az egyén felelőssége a legjelentősebb a környezetei károkban. Első ránézésre ez teljesen igaz, hiszen az adott ember választja a belsőégésű autót, a marhahúst, a klímát, vagy a mozgólépcsőt...  

Ezt erősiti a „cselekedj lokálisan, gondolkodj globálisan elv” – mondjuk erről utóbb kiderült, hogy az olajvállalatok marketingeseinek felelősségáthárító ötlete volt.












Erre jött válaszul, hogy hiába tesz az egyén akármit, nem tud semmit sem elérni. Egyrészt ott van még rajtunk kívül 8 milliárd ember.  Mindenkinek a szemléletét nem lehet megváltoztatni, egyébkéntis, milyen alapon várjuk el, hogy az indiaiak ne éljenek úgy, ahogy a fejlett világban élünk.

Másrészt a kicsit lépésekkel semmit nem lehet elérni, ha túlzottan demagóg a szakadékos példa (szakadékot csak átugrani lehet, ha kis lépesekkel próbálkozunk, elbukunk), de tény, hogy elég kiábrándító tud lenni az a gondolat, hogy 8 millió műanyag palackból én 3 darabot újrahasznosítottam. Sok esetben a probléma megoldásában egyáltalán nem tud semmit elérni az egyéni cselekvés, az egyéni helyes döntés: gyűjthetjük mi szelektíven a szemetet, ha nincs hozzá feldolgozó kapacitás. A megfelelő rendszerek hiányában az egyéni cselekedeteknek tényleg semmi értelme.

Harmadrészt az embernek, mint biológiai lénynek természetében van a növekedés és a fogyasztás.  A nyulak is addig szaporodnak, míg le nem legelik az összes füvet és össze nem omlik a populáció... aztán kezdődik előröl. A rókáknak kevésbé vicces, hogy éppen ekkor ők is mennek a levesbe, a nyulakkal együtt.

Meg egyébként is milyen tudatosságot várunk az emberektől, melyeknek jelentős hányada dohányzik, pedig tökéletesen tisztában van vele, hogy milyen hatásokkal jár ez a szokás.

Ennek ellenére azt gondolnom, hogy nem igaz az, hogy az egyéni embernek nem kellene tennie semmi. Ha másért nem akkor csak a lelkiismeretünk miatt.

Hamarosan további részletekkel jövök, hogy merre is haladjunk, ha változtatni szeretnénk.a csodás kilátásainkon.


Priksz Gábor


A gombáinkról

A természetben a legszebb dolog a harmónia. Földünk és a benne rejlő ökoszisztémák egységes rendszert alkotnak. Az erdő nem csak a fák összessége, hanem a benne lévő minden élő és élettelen anyag, a kövektől a páráig. Az elmúlt évszázadokban ennek az élő rendszernek lett a része az ember is. Alakítja, formálja de sajnos sokszor nem jó irányba.

A sok évszázados beidegződés, hogy a természetet le kell győzni, éles ellentétben áll azokkal az erkölcsi érvekkel, mely szerint felelősséggel tartozunk a bolygónk és a jövő generációja iránt. A tudományos tények, a klímaváltozás, az elsivatagosodás, a járványok talán rávilágítana arra, hogy változtatnunk kell a Földhöz való viszonyunkon. Keressük meg a természettel harmonikus élet és gazdálkodás módjait, azokat az együttélési formákat, melyek fenntarthatóak és nem csak elvesznek a természettől. Lehet fát vágni, gombát szedni, piknikezni de mindig adjunk is vissza a természetnek, legyen ez egy egyenrangú viszony.














Míg a kenyéren ijedten nézzük a megjelenő penészgombát, addig az erdőben a gombák egyáltalán nem okoznak problémát. Nagy részük ehető és általuk finom ízeket varázsolhatunk a tányérunkra. A természetes körforgás részei, hatékonyan bontják le a növények testét alkotó vázanyagokat, így jobb minőségű talajt teremtenek. Sok növény szimbiotikus kapcsolatban áll a gombákkal. Egyes tanulmányok[1] szerint a növények 80-90%-a gyökérkapcsolt (mikorrhizás), azaz a gomba micéliumából kiinduló gombafonal behálózza a gazdanövény gyökereit, így a kétféle élőlény kölcsönösen segíti egymás tápanyaghoz jutását. A mikorrhizás gombák meggyorsítják a növények fejlődését, növelik a betegségekkel szembeni ellenállóképességüket, szerepük van a biológiai sokféleség fenntartásában is. Felépítésük és tulajdonságaik alapján a gombák egy sajátos, külön világot képeznek a növények és az állatok mellett. Egyetlen gomba kiterjedése a föld alatti micélium részeivel akár városnyi méretű is lehet. Ennek ellenére fokozottan érzékenyek a levegő és az aljzat nedvességtartalmának csökkenésére. A szeles időjárás, a csapadékhiányos időszakok miatt az aljzat kiszárad, nem képződnek termőtestek és az aljzatban lévő micélium elpusztul. A klímaváltozás, az erdészeti tevékenység vagy a túlzott turizmus is érzékenyen érinti ezeket a csodás teremtményeket. Magyarországon jelenleg 75 árusításra engedélyezett gombafaj van[2], azonban ennél sokkal több vadon termő ehető gombát is gyűjthetünk hazánkban. A szedett gombát minden esetben mutassunk meg szakellenőrnek! A szakellenőrök listája bárki számára elérhető a Nébih adatbázisában (https://portal.nebih.gov.hu/adatbazisok-elelmiszer), de a nagyobb piacokon állandó gombavizsgáló is működik.


[1] Jakucs Erzsébet: A föld alatti gombavilág titkai (megjelent: Természet Világa 140. évfolyam 9. szám [2009. szeptember], 413-415. oldal)

[2] VM 107/2011. (XI. 10.) sz. rendelet


Öreg fáink védelmében

Nagyon sok gombánk erdőkben, korhadékokon, öreg fákon él. Az erdő eredetileg nem faültetvény, sok fajú, korú, állapotú növény teremti meg azt a változatosságot, melyeknek a kedvelt kalaposaink is részei. A művelés alatt álló erdőkben kevés a holt faanyag, a tarvágások után pedig az összes faanyagot, eltávolítják, ezért fogyatkozott meg a mára már nagyon sok erdei gomba. Reménykedjünk, hogy ez a folyamat nem fordul még rosszabb irányba, épp amikor a környezeti hatások amúgy sem kímélik erdőinket.











A faanyagon élő gombák sokszor az öreg farönkök hiányában nem tudnak szaporodni. A művelés alatt álló erdőkben kevés a holt faanyag, a tarvágások után pedig az összes faanyagot, gyakran a fatuskókat is eltávolítják, ezért fogyatkozott meg a mára már védett (bár finom) közönséges süngomba.


A szemünket is gyönyörködteti egy hazai őshonos természetes erdő változatossága. De nem véletlenül: a változatos természeti rendszer kevésbé érzékeny. Gondoljunk csak arra, hogy azonos korú, azonos fákból álló erdő sokkal érzékenyebb egy betegségre, kórokozóra.

A gombászok, természetjárók és az erdészek számára is az erdő egy összetett gyönyörű rendszer, nem egy monokultúra. Mégis tarvágásokat és azonos korú fákból álló erdőültetvényeket látunk mindenfelé.

Az erdőknek vannak gazdasági haszonvételei, legyenek is, de az nem helyes, ha a csak a faanyagként tekintünk egy-egy ökoszisztémára.

A természetvédelmi területekre több esetben belépni sem szabad, gombát is szedni tilos vagy engedélyhez kötött, és ezek mellett 20-30 tonnás gépekkel, tarvágásokkal óriási sebeket ejt az erdőgazdálkodás. Olyan sebeket, melyek sok 10 év alatt sem tudnak felgyógyulni, főleg a jelenlegi szárazodó klíma mellett.

A természeti területekből származó haszonvételek jelentős része nem kifejezhető pénzben. A pár kiló gomba nem versenyezhet a minőségi faanyag árával és nem lehet belépőjegyet szedni a turistáktól minden erdei ösvényen.  Szemléletváltásra van tehát szükség. A technika, a tudás adott, hazánkban is vannak jó példák természetközeli kezelésre, de elég megnézni pár európai, sőt harmadik világbeli országot.

Magyarországon is vannak nagyon kis kiterjedésű őserdő foltok. Ezeket ma már természetvédelmi oltalom mellett az erdőrezervátumok hálózata is védi. Faanyagtermelés vagy más gazdasági tevékenység nem folyhat a területükön, csak kutatómunka, ahol az erdők természetes „működését” vizsgálják. Ezek közül a legnagyobbak az Aggteleki Karszt és a Bükkfennsík területén találhatóak.

Ha az erdőkben, a természeti területeken nem a profit-maximalizásra tekintünk, ha számba vesszük az össztársadalmi értékeket, akkor máris nyert ügyünk van.

A gombáink és a klímaváltozás

Erdei gombáink extrém érzékenyek az időjárási jelenségekre. A klíma egészének változása, de a helyi mikroklimatikus változások is befolyásolják a gombák életét, mivel ők alapvető részei a természeti körforgásnak, eltűnésük súlyos következményekkel jár.

Növekvő városaink

Legnépszerűbb gombáink közé tartozik a rókagomba, látványos, finom, könnyen felismerhető. Ezért különösen fájó, hogy egyre kevesebbet találkozhatunk ezzel a fajjal, főleg városaink, különösen Budapest környékén.


Fenyőerdőink jövője?

Gombászként kicsit másképp tekint az ember egy fenyőerdőre, mint egy természetvédő. Magyarországon a fenyőerdők nem őshonosak, ezért sem az erdészek, sem a természetvédők nem rajonganak értük. A legtöbb fenyvest a 20. század elején telepítették be részben gazdasági, részben a Kárpátok fenyvesei iránt érzett nosztalgikus okoknál fogva.

Termesztett gomák

Az erdőt járó gombászok idegenkedve néznek a termesztett gombákra, talán nem is véletlenül. Az erdő természetessége, változatossága nagyon különbözik a mesterséges, komposzton növekvő monokultúrás pincék világától. A gombatermesztés sokak számára egyenlő az eretnekséggel, hiszen a mesterségesen kialakított közegben élnek az erdei talajt sosem látott gombák.

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ azért, hogy weboldalunk használata során a lehető legjobb élményt tudjuk biztosítani.